Mélyemben lüktet, szúr akár a kés,
fojtogat, kínoz kegyetlen vadul,
míg egyre csitítom a sajgó szenvedést,
? verg?dik, mint ki sosem szabadul.
Hosszan vajúdom, világra hozom,
könnyes tekintettel borulok fölé,
jó szül?ként tenyeremen hordom,
s míg én övé vagyok, ? mindenkié.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.30. @ 23:04 :: Kovács Daniela