Házam el?tt van egy meggyfa,
tavasszal gyerekek lógnak rajta,
szedegetik az érettebb szemeket
öröm nézni a kis lelküket.
Annyi levél van ezen a meggyfán,
ember fia meg nem számlálhatná.
Hangokat hallani csak róla,
elfújta a szél a zajokat azóta.
Most ?sz van, és engem ingerel.
Minden este sztriptíz táncot lejt,
lassan vetegeti le magáról a felesleget.
Mit vél magáról ez a léda teremtés?
Naponta szedegetem a szemetét.
Csak azt tudnám: mi ebben a szép?!
Dráma Mila!
Ez kedves szöveg.
A bajom csak(?) annyi, hogy nem hangsúlyos – pedig úgy indul;
nem pl. jambikus szonett tizenegyes jambusokkal, pedig efféle is lenne benne;
8-15 szótagig mindenféle akad benne;
meg kéne írni…
Kézcsók:
Gyuri
Legutóbbi módosítás: 2010.11.07. @ 22:17 :: Markovics Radmila