Marthi Anna : A szarvasgomba ember szeretne lenni!

 

 

mondatok vannak a fejemben napközben,

amiket papírra kéne vetnem;

miért azonosulnék folyton olyan kézfogással,

amit ezer év várakozás előzött meg?!

olyan ez vajon, mint a túlérzékenység –

túlkapás lenne, vagy egyszerűbb,

talán lehet valami fogalmam róla:

kérdéseim kibújnak belőlem, s a

sötétben tapogatózó énemet

váratlanul elönti egy félelmetes,

de ragyogó érzet, amilyen a föld

alatt a szarvasgomba: párra vár,

ember szeretne lenni!!!

Legutóbbi módosítás: 2010.11.20. @ 16:39 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak