2009.12.13.
Nem voltam kórházban
eddig életemben,
most ez lett a sorsom
s nem lehet véletlen.
Nem is kellett hozzá,
csupán egy pillanat,
hogy arra döbbenjek,
most kell az AKARAT.
Rádöbbenjek arra,
mily halandó az ember,
hogy mily kicsik vagyunk
s nem élünk csak egyszer.
A baj nem válogat,
mindenkit elérhet,
Te sem vagy kivétel,
bárhogy is reméled.
Átgondoltam mindazt,
mit idáig tettem,
engem is szeretnek,
nemcsak én szerettem.
Nem bántam meg semmit,
mindig jót akartam,
büszkén látom magam
mind a két fiamban.
Hogy mily’ szép az élet,
s mi mindent kihagyunk,
meg kell állni egyszer,
bárhogy is rohanunk.
Hogy szép a természet,
kopasz fák is szépek,
amit most én sajnos
kórteremből nézek…
Nagy nap lesz a holnap,
erősnek kell lennem,
de mindennél jobban
bízok a Hitemben!
Egy pillanat alatt
parancsoltak megálljt,
de nem azért történt,
mert az időm lejárt.
Erősnek kell lennem
és talpra kell állnom,
rengeteg dolgom van
még ezen világon.
Meg fogok gyógyulni,
mert nagyon akarom!
S jó kezekben vagyok,
van egy jó orvosom.
Az Angyalok bajban
eddig velem voltak,
kérlek Benneteket,
Segítsetek holnap!
