minden áldott nap
lépcs?t hajtok lábam alá
a föld alá megyek
lent hurcolásznak
aztán a felszínre jövök
és úgy érzem magam
mint új fejtés amib?l
még bármi válhatna
akár ember is lehetnék
de nem ezért nézem meg
órám hanem hogy siessek
mert magam széthordtában
váltom meg a világot t?lem
aztán mesélem utódaimnak
mennyire nem voltam soha
?k is véletlen születtek
amikor valaki rossz fele jött ki
a mélyb?l ahol örökre lent
maradt árnyékom csöndben
és tudva jöv?m id?tlenül
csak baj ne legyen
mert akkor hiba csúszik
a programba és
hétköznapjaimban metrózom
munkahely miegymás
gyártom jövend? emlékezetem
amerre gyerekeim vannak
és állandóan órámat bámulom
mert rajtam múlik
Legutóbbi módosítás: 2010.11.17. @ 20:44 :: Petz György