– Jöjjön szomszéd! – Kiabálja Konrád nagyi, csattog a papucsa az aszfalton, susog a virágmintás otthonka alatt a nájki – ahogy erre mondják – bemelegítő. Szalad Konrád nagyi, mert esemény van a mi utcánkban, ami egyébként csendes, unalmas hely lenne, illetve inkább csak unalmas, mert a csendet itt csak magának szereti mindenki. Olyankor nem, ha vasárnap délután füvet kell vágni benzines nyíróval, vagy riasztót próbálni, vagy kocsiból teknót hallgatni bográcsozás közben. Vagy bármi más olyan tevékenységet végezni, ami megmutatja, hogy vagyok és szarok a másikra. Mert a mi utcánk sarkos, itt nincsenek hajlatok, csak szögek. Nem is hajlik senki, semerre, csak a másikat törné.
Szalad Konrád nagyi, csattog a papucsa, susog melegítője, lobog az otthonka, szalad, mert esemény van, mert lehet törni valakit. Nem csak Konrád nagyi rohan bámulni lelkesen, stekszes Jozsó háza előtt már fél tucatnyian nyújtogatják nyakukat, lassan közelebb merészkednek a házhoz, de még tartanak távolságot. Egy rakat autó áll Jozsóék háza előtt, kivételesen, merthogy bár Jozsó azt mondta mindenkinek, hogy autókkal foglalkozik, mégsem látta senki, hogy olyan sok kocsit mozgatna.
Most azonban éppen tele van az aszfalt autókkal, néhány közülük olyan hivatalos, szirénás, kék csíkozású, a többi az civil és áll egy mikrobusz is, amiből összeláncolt kézzel-lábbal, pórázon magát Jozsót szedték elő. Jozsó zsinóron húzva, csoszogva megy házába, a rendőrök egyenruhában, civilben sokan vannak, ellepik a kertet, házat, még kutyát is hozatnak. Az asszony a gyerekkel épp oda van, így ők nem látják, miként forgatják föl a dísz szökőkutat, pakolják ki a gyerekjátékokat, ássák ki a nemrég ültetett tujákat, túrják fel az éjjeli szekrényeket, a vibrátorokon jókat röhögve, azokat az asztalra dobva. Találtak is eleget, nem csak műfütyit, több tíz kiló kokaint, harminc kiló marihuánát, kiló hasis gyantát, meg kis zacskókat, patikamérleget. Le is foglalták mindezt. A pénzt is, papírok nélkül, feleslegesen nem adminisztrálnak.
Nő a létszám a ház előtt, fokozódik a feszültség, amit néhányan nem bírván s kíváncsiságukat sem féken tartani, bemerészkednek a kertbe. Jozsó anyu a szomszédot hívja telefonon, már tudja, hogy ura huzamosabb időre máshová teszi székhelyét, de még nem mer hazamenni, mert fél a látványtól, félti a gyereket is. Azután mikor elcsendesedik az utca, a rendőrök is magukkal húzzák Jozsót, bekönyvelik a drogot és elosztják a pénzt, a szomszédok és kíváncsiak kibeszélik az utcán, azon melegében a történteket, mikor még ott lebeg a történtek emléke a forró nyári aszfalt felett, de már szétoszlott a az esemény sűreje, akkor óvatosan betolja a készpénzért vett drága autó orrát Jozsó anyu az utcába, a gyereket a kocsiban hagyja és beóvatoskodik a házba. Néhány perc múlva sírva kijön és gyerekestől átmegy a szomszédba, hogy ott panaszkodjon néhány órát, azután meg reménykedik elébb két évig, hogy az előzetesből kiengedik Jozsót, de ez tényleg csak remény marad még sokáig.
Jozsó marad a hűvösön, most azonban nyár van, tomboló nyár, Konrád nagyi is már bent van a lakrészében, amit házának áráért cserébe veje épített a mediterrán palota mellékeként, bent van a nagyi, nézi kedvenc sorozatát, ilyenkor az unokák sem zavarhatják, be is csukja az ablakot, mert megjelenik a fagyis kocsi az utca elején, hangosan kolálézik, azt énekli, hogy szólj anyádnak, adjon pénzt, csakhogy legjobb törzsvevője most a hűvösön csücsül, nem vesz hideg cuccot most senki, áll egy darabig a sárga autó, várakozik, tanácstalanul megfordul, csendben távozik. Leszáll a nyári este a mi utcánkra.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.20. @ 18:52 :: Pogány Gábor
