csak nem tudunk róla bezárva
istenek üstéjében a teremtett égi lekvár
az egyetlen isten szaruját kivetette
s tágul tovább míg életünk a halálba sz?kül
és sz?köl? kutya módján várjuk a múlást
szukák vérével csaljuk meg egymást
akit orránál fogva vezettek s ölükben
teremjük új mitológiánkat fára akasztva
mert nyílik az égbolt rimák öle útján
s felrobban az ?s kéj újra naponta
csak nem tudunk róla bezárva
ujjunkon számoljuk dimenziónkat
s körül fut máris az új isten
s új üstben f?zi a cefrét s lepárol
spiritusz-éden ?rzi magzatunkat hogy mégse
mégse n?jön fejl?djön nehogy
