de tar a föld rajta kikopott zokni
már és még nyílik a köd vacogó virága
fehér és fényes leplet varázsol a fákra
varázslatok közül legszebb a t?z-nap
s a csend melyek süpped? ágyba hívnak
de tar a föld rajta kikopott zokni
rügyez? ágak kezdik az árvaságot szokni
mint forró kút körül a selymes f? kaszálva
sehol egy tarka csókos pille pálmaházba
a nyíló orchideát altató egyedüllét
ígéretet hordoz illata az estét
bódítja az éj sötétjét nem tartja távol
takaróm alá a magány bábozódik
te ott keresnék hiába hajlékot itt
délszak igézete f?szersziget a távol
Legutóbbi módosítás: 2010.11.25. @ 08:51 :: Radnai István
