Hédi közeledik a kapu felé, a pékt?l jön. Ez lényeges! A fekete szellem zölden világító szemével közeledik és, amint teheti, ugrálni kezd. Talán megnyugszik, ha kap egy kiflit a kapunál. Falja is, meg nem is.
Már nem lehet ilyen könnyen lekenyerezni…
Ezt ismeri. A bejárati ajtón persze els?nek szeretne befurakodni. A kapunál is erre törekedni, de azt inkább akkor, amikor a földi istenek távoznak. Persze, attól, hogy mindig két lábon ugrálna és kutya létére, mind a negyvenöt kilójával csak elrugaszkodni tud, mert nem tanult cirkuszi produkcióként pitizni, így hát ugrál és bárkit feldönt.
Szertelen. Akaratát minden háziállat keresztülviszi a gazdájánál, lehet fegyelmezni, de az neki természetellenes. Az aszkézis csak akkor jön rá, ha a létfontosságú személyek elhagyják!
Ismeri a szokásaikat, ha szatyorral vagy táskával indulnak a kétlábúak, az azt jelenti, ma nem lesz séta. Nem valami boldog, de tudomásul veszi.
Azok naponta sétálnak. Mert a séta jó dolog. Mit tudja ?, hogy gyakran a hátukra púpnak sem kívánják. Szerencsére ? csak egy hivatalos személlyel találkozik, de nem lévén kényes és nem érez komoly fájdalmat, szereti az állatorvost is.
Más kutyák vagy a macskák elbújnak, ha lehet az ágy alá fedezékbe, mint tüzérségi támadás idején a frontkatonák.
Nem szereti sem az égi, sem a földi háborút, semmit, ami zajjal jár, a gyerekek m?anyag-játékainak surrogását az aszfalton, a t?zijátékot, a mennydörgést.
De meghallja a fagylaltos cseng?jét, kilométerekr?l. Nagyon szereti a fagylaltot. Míg a csontot néha elássa, jobb napokra!
Mit is mondok, dehogyis, ínséges napokra kell számítania, mert a két lábon ágaskodók, valljuk be, kiszámíthatatlanok.
A macskák is hiába ülnek ki az ablakba, ? is hiába pislog a sarok felé, amikor a vekkere megszólal.
Ha megkérdeznéd t?le, hány óra, farkcsóválással adná tudtodra.
Nemcsak a sétaid?t és a vacsoraid?t.
Ébreszteni is tudna, de ?vele kivételeznek, negatív diszkrimináció. Biztosan megértené, a mások aggályait.
Nem sokat morfondírozik, hogy sz?rének színével lenne a baj? Lényeg, hogy az áhítozott családi közelséget nem érzi. Mások bezzeg!
Vannak bentlakók. A sors kegyetlen és igazságtalan, neki olykor a vacsoráját elfelejtik, a macskák dúskálnak.
A bagolyvárnak hét ajtaja van, megszámoltam! Hogy ? meg tudja-e számolni? Az etológusokkal még nem konzultált, pedig az egyik barátja, aki már elt?nt… Érthetetlen, hogy miért t?nnek el egyesek! Azt megbeszélte volna, biztosan el tudta volna mondani!
Neki, amir?l szintén nincs fogalma, minek is lenne, még a passzív szókincse is kevesebb, mert nem vehet részt a családi tárgyalásokon.
Van, aki beszél hozzá, akkor nagyon figyel. Mintha valami idegen nyelvet tanulna. S mint a gyerekek, könnyen tanul. Egy kétéves gyerek képességeit megközelíti, de gyakorlati dolgokban egy aggastyán tapasztalataival rendelkezik.
Még, ha nem is az anyja tanította, valahol abban a rétegben van, benne lakik, csak el? kell venni. Ösztönnek hívják egyesek, hallja ezt a szót, ismeri, de nem érti. Ez nem az a konyhanyelv, amit neki értenie kell.
A parancsokat érti, azt is tudja, mennyire komoly és kit?l kell komolyan venni. ? következetesebb!
A bagolyvár k?párkányú erkélyén néha megjelennek. Annak nem sok jelent?sége van, akkor hiába is nyüszítene.
Csak akkor, amikor az ablak mögött mozognak és van remény arra, hogy az ajtóhoz jönnek. A külvilág az övé, azt meg is kell védenie. Tudja, mire való a kerítés.
De, hogy az emeletet! Vajon ki lehetett az a marha! Ja, persze, marhával még nem találkozott, a tejet és a kenyeret a pékt?l hozzák!
Minél szárazabb a kifli, annál jobb ropogtatni, meg a kenyér csücskét. Ha ropogtatni lehet, mint a csontot, az igen!
A kétlábúak értelmetlen lakásban tartózkodásáról fogalma sincs, mármint az okáról. Vannak napsütéses napok. Szép id?ben ? kint, nem is bánja, odabent rászólnak, ha kedvére szaladgál. Van lába, tehát szaladni kell, félelmetes logika, a kétlábúaknak is van és arra való, f?leg arra, hogy sétálni vigyék. Nagyon buták lehetnek a kétlábúak, ezt néha meg is mondja. Vagy megértik, vagy nem. Általában nehézfej?ek és értelmetlen dolgokat m?velnek.
A f?zés fontos, megszokta már. De hogy miért nem adnak neki is jóíz? falatokat, miért kell t?lük elkunyerálni a maradékot?
A paradicsomszószt, igaz, megnevezni nem tudja, de kinyalni a lábasból, azt igen!
Ha beóvakodik, látja, hogy különböz? kényelmetlen helyeken órák hosszat tartózkodnak. Odabent, de néha odakint. Csak a napozó ágynak van értelme, a reggeli napfényben lehet sütkérezni rajta.
A székek felborulnak, ölbe sem veszik, a hintaágyra még néha felugrott, de az sem biztonságos, de meg kell próbálni. Mindent, ami jó a kétlábúaknak. Mert az a minta, alkalmazkodni, ez egyetlen vágya!
Kék és színes fények jönnek valami lehetetlen ablakból. Nem szokta nézni. De ezek folyton bámulják, a macskák is, a régi barátja, aki leülhetett a sz?nyegre, s?t a székre, az is rá-rápillantott.
Látja ?, hogy nyüzsög valami, de sem feléje nem indul, sem el nem fut el?le, tehát neki közömbös!
Mi köze van a cseteléshez? Hallja ezt a szót, emlegetik a jelenlétében is, valami szidalmazó hangsúllyal.
Odett – ez a szó is az egyik kétlábúhoz tartozik -, és a csetelés gyakran kerül egyszerre említésre, de nincs köze az evéshez vagy a sétához. Ez valami tolvajnyelv.
És mennyit hevernek puha ágyakon, puha párnákon, egyszer, amikor nagyon félt, a fejét, ha nem is a párnára, de Hédi fejére tette! Lett is nagy perpatvar, hozzá nem mindig szólnak udvariasan.
Van, amikor emberek jelennek meg és bejönnek a kapun.
Bizonyára jó emberek. Akihez kifelé ugatnak a kétlábúak, azokat igyekszik elzavarni. Kivéve, ha ismeri, de azok miért nem jönnek be, amikor ? barátságosan csóválja.
Néha szóba kerül, de néha csak általában, hiába nézeget, hiába szaglássza a póráz végét, ami lelóg annyira, hogy eléri az orrával kényelmesen.
Néha nyüszít, vagy vakkant, de úgy tesznek, mint aki nem érti. Süketek, mint a nagymama, aki azt hallja meg, amit akar!
Pedig ? tudja, hogy értik, de nem jelent nekik semmit. Bezzeg, ha neki mondják, kimész! – akkor behúzódik a sarokba, mert valamiért az az ? helye, amikor beengedik. És közben azok és a macskák összevissza csámborognak a mennyországban, és neki azt sem engedik meg, hogy a felesleget felfalja. Igenis, megszidják érte, de nem komoly. Mindig megpróbálja és néhány finomabb falatot sikerül megkaparintania.
Aztán teljesen feleslegesen és logikátlanul kizavarják. ?t, de miért, már nincs mit felfalnia, akkor miért nem maradhat?
A kutyaházat utálja, klausztrofóbiája van! Meg aztán, valami furcsa büntetés lehet ez a kaloda. A büdös rongyokat, amiknek nem gazdaszaguk van, de idegen szaguk idegesíti, azokat szét kell tépni, mint ?sei a zsákmányt, el kell pusztítani az idegent! Ez bels? parancs.
A f? és a széna egészen más! ? nem forog benne, csak leheveredik. A vízbe belemártja a pofáját, úgy eszik, vagy iszik. A vízesés, ami valami érthetetlen ronda, elrágható kígyóból jön – az más. A vizet is harapni kell, miért, nem tudja, de muszáj, ha csobog, akkor muszáj.
És azok is isznak, hiszen látja, de akkor, ha vizes a pofája, elhúzódnak t?le. Pedig.
Pedig szereti az ölükbe tenni a pofáját, mert nemcsak a lábszagot szereti. Egészében, az ismer?s szagokat…
Nem érti, min vitatkoztak össze a kétlábúak, de a kutya szó, ami olyan kedves a fülének, hogy azonnal odament hozzájuk, többször szóba került. Hogy etológus, meg, hogy a kutya nem tudna számolni?
Csak sejti, hogy valami nagy félreértés lehet a dologban, mert Hédi szórakozott, gyakran elfelejti, hogy neki kett? jár, két kifli, punktum. És ilyenkor ugrálni kell. A kapunál gyorsan befalja és megy a bejárati ajtó el?tti rácshoz, amit kaparni és lökdösni szokott, sikerrel, Átugrani nem meri.
És nincs második, pedig, nem olyan ártatlan ?, hogy kett?ig vagy háromig sem tudna számolni!
Pedig sokszor átverik, van olyan kifli, ami hamarább elfogy, mint a másik. De amikor falni lehet, ki tör?dik vele!
Egyszer kileste, hogy Hédi a kapu el?tt eltöri a kiflit. Nagyon figyelt, vajon megeszi-e a másik felét, de nem!
A kétlábúak maflák, ott a finom kifli és nem falják. Elteszik!
Nagyvonalúan elfogadta. Elfogadta a kifli másik felét, úgy tett, mintha elégedett lenne, hogy kett?t kapott.
Kiismerhetetlenek ezek a kétlábúak!
Legutóbbi módosítás: 2010.11.24. @ 17:30 :: Radnai István
