ma ritkán koppan kövön térdem
akik nem érintik a földet
s akik kétlábbal rajta álltok
akit ver s akin megtörik az átok
akik járjátok hiszitek e völgyet
akikben a fájdalom éled
vágy és víg remények
elválik az út az égi éden
ma ritkán koppan kövön térdem
ma már nem keresem a térben
lepattogzik rólam minden érdem
mire való kérdem az ajkam
ordítok vagy mondom halkan
mormolva ritkán káromolva gyakran
az élett?l ezt kaptam vagy visszakaptam
