Klári: — Sanyi! Ugye szeretsz?
Sanyi: — Szeretlek Klárikám, szeretlek! Csak ülj arrébb, mert nem látom tőled a meccset!
Klári: — Mennyire?
Sanyi: — Nagyon nem látom!
Klári: — Azt kérdeztem, mennyire szeretsz?
Sanyi: — Most fontos ez? Nincs dolgod a konyhában?
Klári: — Mit szeretne az én Sanyikám? Egy pusziiit…?
Sanyi: — Sört! Hideget, hab nélkül!
Klári: — Még valamit?
Sanyi: — Egy néma Leventét. Nőben!
Klári: — Jaj, olyan izé vagy már! Emlékszel amikor…
Sanyi: — Persze, hogy emlékszem! Arrébb ülnél?!
Klári: — Sanyi! Nem beszélgetsz velem?
Sanyi: — Már beszélgetünk.
Klári: — Ki a kapus?
Sanyi: — A portás! Békén hagynál végre?!
Klári: — Ezt is labdával játsszák?
Sanyi: — Nem. Ezt koronggal játsszák!
Klári: — Juj de izgi! És hol a korong?
Sanyi: — A korongot senki sem látja, olyan gyors! Klára! Sírva kérlek, hagyj már békén!
Klári: — Te sem látod?
Sanyi: — Én sem látom!
Klári: — Akkor miért nézed?
Sanyi: — Hogy az a jó….!
Klári: — És ki játszik?
Sanyi: — A két csapat játszik! Békén hagynál?
Klári: — Melyik?
Sanyi: — Nem mindegy neked, hogy melyik? Utálod a sportot, nem?
Klári: — Én azt szeretem, amit te szeretsz, te meg azt szereted, amit én szeretek!
Sanyi: — Nono! Azért vannak kivételek! Én például, utálom a Sárkányt!
Klári: — Jaj, ne légy már olyan ellenséges anyukával! Mindjárt jön!
Sanyi: — Nem jön, hanem vonul! Bevonul, mint az oroszok! Aztán majd nálunk állomásozik! Ideiglenesen!
Klári: — Csak egy-két napig.
Sanyi: — Ők is úgy kezdték! Azt’ mi lett belőle!
Klári: — Anyuka igenis szeret téged! A múltkor is mondta…
Sanyi: — Félrebeszélt! Na, arrébb ülnél?
Klári: — Undok vagy, és kiállhatatlan! Nem is tudom, hogy mit szeretek rajtad!
Sanyi: — Én sem szeretek rajtad semmit, megnyugtatlak! Arrébb ülnél végre?!
Klári: — Ezt kapom tőled húsz évnyi házasság után?! Ilyen szemét vagy!
Sanyi: — Te legalább kapsz valamit! De mit kapok én? Még ezt a kurva meccset sem nézhetem nyugodtan!
Legutóbbi módosítás: 2010.11.17. @ 11:47 :: S. Szabó István