Seres László : Gyűrött rongy

Vasalt a csend, penge a szó,

titkon a szíved hallgatom.

Dübörgő vágyban szomjazó

elítélt vagyok ajkadon.

 

Rajtam reszkető béke leng,

rajtad gyűrött rongyként harag.

Mosolyba fojtott mérgeddel

itatgatsz, hogy beléd haljak.

Legutóbbi módosítás: 2010.11.10. @ 19:14 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.