Megszoktam, hogy engem vádolsz
mikor a bűn vonz magához.
Azt, hogy korholsz édesdeden
Istennődként megengedem,
csak annyit mondj, mikor itthagysz,
hogy szeretsz még s visszahívhatsz.
Elnézem már, hogy nem bókolsz
s útlevél kell egy rúzsfolthoz.
Elfogadom a mentséget
hűségemre hűtlenséged.
Nem érdekel, ne esküdözz,
hogy csak balszerencse üldöz.
Jegyezd meg jól, nem érdemes
meghalnod, hogy enyém lehess.
Csak kérj még… és megbocsájtok.
Emberi sors, áldás, átok,
melybe beledöglünk végül.
Fájdalom és harag nélkül.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.02. @ 14:07 :: Seres László
