Seres László : Keserű szembenézés

Nyomtatás

Azok előtt hajtunk fejet,

akik göcsörtös ujjal

már nem intenek vissza,

 fáklyáik lángja kihunyt

és sötétbe vész a fényfonál.

Azok felé fordul

szó, részvét, kegyelet,

kiknek ledőlt tornyait

rég ostromolták

s az enyészet rostjain

szövi szilárd alakká

emléküket az idő,

szívük csendjét

az örökkévalóság.

őket nem sújthatja ítélet,

sem új és új ítélkező.

Életművük oly roncstalan,

mint hitük volt a létben,

hold-tavi pillér,

égen-földön átível,

 Istenhez indulnak rajta.

Befejeztetett.

Látod,

a múlt felékszerez.

Olyannak láttat,

amilyennek láthattad volna mind,

ha figyelsz, ha tőrödsz, ha aggódsz,

mielőtt rájuk zuhan kőpalástjuk.

Hát jól vigyázz.

Elmegy melletted az élet,

ha hagyod, ha csak erre vársz.

Ezt kapod majd te is,

ha már nem leszel.

Azok előtt hajtunk fejet,

akikért tenni…

már semmit nem lehet.