Seres László : Kezed

2010.11.26. Seres László Vers 17
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

(Anyámnak)

 

Már reszket a kezed,

s én csak ízlelgetem

mozdulataid kanálnyi csendben,

hogy gazdagítson.

Lelkedből merítek erőt

egyetlen könnycseppben.

 

Elernyedt évek ujjaid hegyén.

Már kétszer fogsz,

hogy megtarts magadnak,

hogy soha többé el ne engedj,

ha menned kell.

Szólj rám,

hogy maradjak,

hogy felnézzek rád,

mint egy új Messiásra.

 

Az önfeláldozás ilyen.

Mi meg beleremegünk e varázsba,

mikor kezed kezemben

megpihen.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.11.26. @ 22:59 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.