Hagyd, hogy szóba álljak így visszanézve
magammal, ki rég daccal elhagyott
kegyes hazugságból s a bajt tetézve
két én tartja bennem a haragot.
Két lélek járta át egy nőért testem.
Hol káprázat formált, hol bús árnytömeg.
Egyikkel gyehenna tüzébe estem,
másikkal gleccserek jege ölt meg.
Tudtam, ha enyém lesz a nő, sírba ránt,
vagy ha eldobom, én omlok a sírba
ártatlanul, férfi bűneink gyanánt.
Önzés vitt, irigység. Lemondtunk róla.
Békülnénk már, hisz azt a nőt azóta
mindkettőnk ma is visszasírja.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.08. @ 22:16 :: Seres László
