Tenyerünkben vergődik a Nap,
hozzánk szelídült, úgy néz fel ránk,
mint meghasonlott utcareklám
kreppvörösére felmázolt alak.
Aláhullt létből a semmibe.
Kurta útján már csak bólogat.
Nem kíséri ájult hódolat,
ájtatos szó, se varázsige.
Túlhaladta bálvány-csúcsait
s mire kábán felocsúdna itt,
új Nap-isten lesz az utódja.
A tökély, a magasztos, az égi,
elvakítottan új…a régi
isten reinkarnációja.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.29. @ 19:12 :: Seres László