Egy régi télről…
Kék-ezüstösen szálló füst
fehér hóra árnyat mázol.
Madár is lassan araszol.
Harang-zúgású csendemben
gyermekkacaj, sikló szánkó.
Szemem íriszére képet
rajzol fagyott kezével a
– tél.
Halk angyali hang suttogja,
– Nézz vissza arra a helyre.
Csillagos az este, fenyő
áll ragyogva, kicsi lányka
csodálja. – Szívem megremeg,
az én régi karácsonyom…
– Most tégy ilyen csodát – súgja -,
Őrangyalom.
Havas égen tekintetem,
varázst keres, ami egykor,
ottan, messze úgy megfogott.
Lelkemben zsong minden régi
ének, ének, karácsonyok…
Legutóbbi módosítás: 2010.11.15. @ 19:27 :: Sonkoly Éva