Nem vagyok Bach, Buddha,
Freud, Weber vagy Hegel,
„Aham brahmásmi” Lélek vagyok,
ahogy a Véda beszéli el.
Nem ismer a tudomány,
a vallás sem őrzi meg nevem,
nem fél majd elveszíteni a világ,
az idő tovább telik nélkülem.
A Lét költője vagyok, világosság,
polihisztor a transzcendensben,
sosem született, el nem múló látogató, pillanat,
ismeretlen okozat e rendhagyó eszméletben.
Megéltem egy korszak realitását,
s tapintottam benne az elme kettőssége mögötti csendet,
míg a világ a szenvedélytől kínlódott,
tanúként figyeltem, hogy az ember mivé nevelt embert.
Születtek és elbuktak itt eszmék,
– izmusoktól remélt az elérkezett,
vallást alapított a misszionárius,
mások a tudományban szültek végtelent.
Velem közben az élet csak történt,
s megszólalt bennem a mindenség költészete,
míg a formák változtak, újrateremtődtek,
ami belül volt, megmaradt, a középpont természete.
A statikus „sem ez, sem az”, az érzékelésen
kívül eső, dilemma feletti emelkedett,
a végletek okozta krízisből kiemelkedő tudat feletti,
az egyetlen valós tudás, a tapasztalat és ismeret.
Csak ez a zeneiség, ami létező,
míg hamis, és csak fényezi egóját a megszületett,
káprázatába menekülve szenderül élete álmába,
már világokon, életeken s testeken át szendergett.
Láttam én, s tanúsítom most is;
– megerősítve szemléletem, kondicionálva emlékeimet –
elmondom felszólalásom összefoglalóját,
a XX. század magvát, egy XXI. századi történetet.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Adminguru
