Agyadban kurta léptekkel szökdel feléd
megint a vízionárius, a szende púpos,
s kéretlen arcodba nyomja
mihaszna veséid sajgásának
konok csatamez?n készült pillanatképét.
Amint szenvedélyes, kérlelhetetlen
harc dúl hátad tüzes végváraiban,
s bástyának állnak a vesék,
eszedbe jutnak aggodalmaid*
s a várpatakba fojtott kapcsolatok.
Valahol pangás van.
A véráram megrekedt egy
ki nem mondott szóban,
vagy egy homokká s?r?söd?, tán már k?vé is dermedt
meg nem bocsátás úttorlaszában.
Miért? – A kérdés megdolgoztatja szellemed,
az útonállók, garázdák pedig szíved.
Félig lázasan, virrasztva mégis valami
bohókás, méla szenderedésben
ébredsz rá a legvadabb válaszokra…
…vagy csak ömlik rólad tovább a víz
s megszegve sorsnak tett ígéreted
ellopsz valaki el?l egy szövetet,
hogy újra megpróbáld…
De élni most sem akarsz.
Diagnózis nincs,
az orvos pedig utadra enged,
s te csak azért tudod, hogy a tanácstalanság
valakit benned felejtett,
mert id?nként hátadhoz kapsz s felszisszensz…
* A pszichoszomatika szerint a vese az aggodalmak, félelmek, a kapcsolati konfliktusok szerve.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.18. @ 09:03 :: Szinay Balázs