Gyász
Szakadt szíve a mélységbe tántorgott,
lelke-elméje bús csatákat vívott.
Keser? társtalan gyász omolt Rá,
s csak az istenek zenéje éltette.
Nem mondott semmit, ha szólt is,
keveset. Tépett gondolatok sora
nem olvadott össze eggyé teljesen.
Zárt falak mögött egyedül ülve rítt.
Riasztó tusákat vívott benne a jó és a rossz,
oktalan és jogos b?ntudat rongyolta
sajgó lelkét marcangolva. Nem tud még
megpihenni, kínok közt kell ébren lenni.
Könny? lépteit a h?ség ereje tartja vissza,
a cserbenhagyás rémképe is sanyargatja.
Szenderegne már, de a könnyek olybá t?nnek,
folyammá akarnak válni borosta t?zdelte arcán.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Tacita Bernadett