*
halvány napsugár rajzolja ránk a reggelt
fák lombjai közt surranó árnyakat kelt
szobádba kúszva arcodra simul lágyan
takaród ledobva nyújtózol álmosan
karod ölel benne a forró éjszaka
varázsol újra s újra bőröd illata
kezem játszik testeden kezed simogat
ébren éljük újra az éji álmokat
szíveden szívem dobban csókunkban tűz ég
vágyunk parancsol éjünk nem ért véget még
tested fonódik testemre olvad egybe
verítékünk gyöngyként fénylik fel bőrünkre
Legutóbbi módosítás: 2010.11.26. @ 23:20 :: Tiszai P Imre