Munkahely a láthatáron
Következ? este Noémi úgy gondolta, hogy neki is ki kell vennie a részét a házi munkából.
– Összeszedem az asztalt és elmosogatok én ma este, Mrs. Gordon! – ajánlkozott. – Csak mutassa meg, hol tartja a mosogatáshoz való kellékeket.
– Ami kell, ott van a mosogatógépen.
– Mosogatógépen? – jött zavarva Noémi. – Ezt hogy kell használni?
– Miért, neked milyen van?
– Ööö… én kézzel szoktam mosogatni…
– Kézzel? – ütközött meg Mrs. Gordon, mintha Noémi azt ajánlotta volna, hogy hamuval súrolja ki az edényeket.
– Nálunk nincsenek… Még…
Mrs. Gordon kivette Noémi kezéb?l a tányérokat, majd elkezdte bepakolni a mosogatógépbe. Nem mondta egy szóval se, hogy állj félre, de… Noémi ég? arccal visszament az ebédl?be, hogy hozza a konyhába a többi mosatlant. A többszöri út során összeszedte magát, majd megkérte Mrs. Gordont, mutassa meg, hogyan m?ködik.
Ezután elnézést kért, s elvonult a szobájába. Nemsokára Bob kopogott be, leült az ágya szélére.
– Mit olvasol? – kérdezte Noémit.
– Amerika történelmét. Nem akarok nevetségessé válni egy beszélgetés során.
– Bocs, Anyu és George miatt.
„George miatt?” – hasított Noémiba a kérdés. – „Biztos szellemeskedett valamit szokása szerint, s nem halottam…”
– Túlélem. Légy szíves hozd ide a mosogatógép használati utasítását. Nem akarok házkutatást tartani utána. Nem el?ször van ilyesmiben részem. S meg kell taníts a bankkártya használatára is. Az se járt még a kezemben.
Aznap is kés?n, csak a dinnerre érek haza. Már befejezték az evést, amikor George megint átvette a családi bohóc szerepét. Noémi nem igazán találta humorosnak a hülyéskedését.
– Valami baj van, hogy így hallgatsz? – tette szóvá Michael Gordon Noémi hallgatását.
– Nincs semmi… Csak kissé fáradt vagyok.
– Arra a legjobb orvosság a humor! Tényleg, milyen a magyar humor? Mondj nekünk példát magyar humorra – kérte Michael Gordon.
Noémi vonakodva tett eleget a kérésnek. El?ször megkísértette az ördög, hogy elmondjon vagy két skótos vagy amerikais viccet, vajon hogyan értékelnék? Itt nem tartják hülyéknek a rend?röket sem… A Móriczkás malackodásokat nem tartotta illend?nek… Itzikkel és Stuhllal antiszemitának néznék. A szójátékokat nem lehet lefordítani… Végül elmondott két-három székely bácsis viccet. Értetlenség fogadta a székely humort[1]. Mi ebben a humoros? Hát igen, ehhez ismerni kellene a székelyeket… Itt még a humor is más.
– Akkor mondok én valamit, ami remélem, jobb kedvre derít – mondta Michael Gordon. – A New York Timest hirdetéseit nézegetve azt hiszem találtam neked munkát egy kiadónál. Van nyelvismereted, tudsz gépelni, van titkári tapasztalatod, s vannak számítógépes alapismereteid is. Nincs is messze, egy óra alatt odaérsz. Használhatod az én régi Chevymet munkába járni.
– De én nem tudok vezetni! – ijedt meg Noémi.
– Hát eddig mivel jártál munkába? – hökkent meg az öreg Gordon.
– Vonat, busz, metró… – nézett végig Noémi a megütközött tekinteteken.
– S édesapád autóját se vezetted?
– Neki se volt autója.
– Háát, itt Amerikában, s f?leg itt New Yorkban, ez létkérdés. S mi New York határain kívül lakunk. Nincs megfelel? buszkapcsolat innen. Vannak buszok, de nem megfelel? órában, nem ingázásra valók.
– Akkor nincs alternatívám. Megtanulok vezetni. S köszönöm a felajánlott segítséget. Ett?l függetlenül jelentkeznék a kiadó tulajdonosánál.
Eltelt a hét. Hétvégén Bob megmutatta neki New Yorkot. Este ki is vallatták benyomásairól.
– Amikor megérkeztem, túl nagy volt a stressz, nem volt id?m körülnézni. Leny?göz?, ugyanakkor ijeszt? volt a felh?karcolók látványa. De New York a kontrasztok városa. Egyfel?l ott vannak a luxus negyedek, s a biznisznegyed, de ott a nyomornegyed is. A távolból, az autó ablakából volt alkalmam azt is megpillantani és láttam kukázókat is. Azt hittem ez csak nálunk van, ilyennel Amerikában nem fogok találkozni. Ijeszt? számomra a rohanás, az ?rült forgalom, még Budapest után is – foglalta össze röviden Noémi els? benyomásait.
Bob szabadsága véget ért. Noémi megkezdte a sof?riskolát. Román útlevelét látva a titkárn? elcsodálkozott.
– Románia? Az hol van?
– Ázsiában[2] – világosította fel Noémi jövend? oktatója, hogy igazolja jártasságát a földrajz tudományában.
Noémi nyelt egyet. Már épp epésen akart válaszolni, amikor eszébe jutott a kalandja Budapesten, amikor egy üzletben valaki Brassót Csehszlovákiában kereste. Mély lélegzetet vett majd helyesbített. – Románia Kelet-Európában van. De én magyar vagyok – egészítette ki, hogy elejét vegye annak, hogy megint lerománozzák.
– Az meg hogy lehet? – keltette fel az érdekl?dést.
– Románia északnyugati része, Erdély az els? világháború végéig Magyarország része volt. Romániában születtem, de az anyanyelvem magyar.
– Áááá, Erdélyben él? Ahonnan Dracula gróf, a vámpír származik?
Noémi érezte, idegrohamot kap ett?l a kérdést?l. Nem egy amerikaival találkozott budapesti tartózkodása alatt, aki azonnal Draculával társította Erdélyt. Ezek Romániát Ázsiában keresik, s dicsekednek a jól-informáltságukkal, tudják, hogy ott született Dracula[3].
– Történetesen a Bram Stoker regényh?sének az állítólagos vára, a Törcsvári kastély 30 km-re sincs Brassótól a szül?városomtól. Viszont el kell mondanom, hogy Bram Stoker abszolút dokumetálatlan volt. Vlad Ã?¢epes, Vlad Dracul[4] fia Románia déli részének, Havasalföldnek volt az uralkodója, s nemhogy nem volt az övé a vár, hanem még csak oda se tette a lábát élete során. Ötéves koráig élt csak Erdélyben, de nem a Törcsvári kastélyban.
– Tényleg? Ez érdekes – csodálkoztak.
Noémi remélte, hogy ezzel lezárta a Dracula-ügyet. Ám az oktatója így biztatta az els? gyakorlati órán:
– Na, Miss Vampire, üljön a kormányhoz!
Amikor hazaért, a bejárón? nyitott ajtót, akivel eddig nem találkozott.
– Buenos dias[5], Señora Esteban! – köszönt Noémi.
– Buenos dias, Señorita… – lep?dött meg a bejárón?. Még mondott valamit spanyolul, de Noémi jelezte, hogy nem érti. Akkor angolul kezdett bocsánatot kérni. Rosszul beszélt angolul, de meg lehetett érteni, amit mondott.
Amikor kettesben maradtak, Mrs. Gordon rákérdett.
– Te tudsz spanyolul is?
– Nem, miért?
– Akkor miért köszöntél spanyolul Marianak?
– Mert ennyit tudok… – értetlenkedett Noémi. Nem értette, hogy milyen hibát követett el már megint.
– Itt dolgozik négy éve, s nem tanult meg rendesen angolul. Ennyi id? alatt. Amerikában van, s nem is tesz er?feszítést, hogy rendesen megtanulja a nyelvet.
– Nem olyan egyszer? dolog ebben a korban megtanulni egy nyelvet – vette Noémi védelmébe Señora Estebant. Nagymamám se tudott megtanulni már románul. Pedig igyekezett. – Noéminak Yvett szavai jutottak eszébe. „Te miért beszéltél németül Müllernével? … De hát tud magyarul! … S itt Magyarországon vagyunk…” A többség itt is többség…
Noémi nem látta értelmét, hogy tovább vitatkozzon leend? anyósával, inkább a szobájába ment, s átöltözött otthoni ruhába. Kicsivel kés?bb átment a házba. Amikor segíteni próbált Señora Estebannak, az ijedten hárította el a segítséget. A belép? Mrs. Gordon nem szólt semmit, de egy adott pillanatban félrehívta Noémit.
– Te miért végzed Maria munkáját? Az az ? dolga. Azért fizetjük, hogy azt megcsinálja.
– Segíteni akartam, nem szeretek tétlenül ülni, amíg mások dolgoznak… – védekezett Noémi. – Asszonyom, akkor mit segíthetek?
– Rendben, gyere velem.
Délután fél hatkor a bejárón? már felöltözve nyitott be, ahol Noémi ténykedett.
– Asta la vista[6], María! – el?zte meg Noémi a búcsúzásban. Szinte megint Señora Estebant mondott, de utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy a bejárón? megkérte, szólítsa Mariának, ne señorázza.
– Asta la vista, Miss Dzsigmond! Jól ejtetem a nevét? – utalt Maria arra, hogy Noémi spanyolosan ejtette a Mariat, az i-re helyezve a hangsúlyt.
– Zsigmond – mosolyodott el Noémi. – Szólíts Noéminek, Maria. Azt könnyebb kiejteni. No-é-mi.
– Miss Noemi? – ejtette ki Maria bizonytalanul.
Noémi bólintott.
– S hogy mondják magyarul annak, hogy „Asta la vista?”
– Vi-szont lá-tás-ra szótagolta Noémi.
– Viszo látásro?
– Szinte jó. Vi-szont lá-tás-ra.
– Viszon látásrá!
Noémi jelezte felfele tartott hüvelykujjával, hogy rendben van. María arcán boldog mosoly jelent meg.
– Asta la vista, María.
A dinner után sétáltak egyet a parkban. Bob vallatni kezdte.
– Na, hogy egyeztél Mrs. Sergeanttal[7]? – utalt Bob édesanyja katonás stílusára.
– Elég nehéz elvárásainak megfelelni.
– Mindenek pontos helye van. Allergiás, ha nincs a helyén… – értett egyet Bob. – Meg fogod szokni… Nagyon jólelk? másképp. Megszeret majd. S te is ?t – biztatta Bob Noémit. – Hogy ment a vezetés?
– Azt mondta az oktató, hogy látott már idétlenebbeket is nálam.
– Nem túl hízelg?…
– Meg fogom tanulni! – villant dacosan Noémi szeme.
– Így akarlak!
Néhány nap múlva az el?zetes egyeztetés után Bob bevitte Noémit New Yorkba a McIntosh & Son kiadóig. Noémi mélyet lélegzett, itt már neki kell helytállnia.
John McIntosh barátságosan fogadta irodájában, hellyel kínálta. Noémi miel?tt helyet foglalt, átnyújtotta a mappát az irataival, diplomáival.
– Bevándorló? – lep?dött meg John McIntosh.
– Igen. Az miért baj? – vált sündisznóvá Noémi. A John McIntosh hangneme azokra a jelenetekre emlékeztette, amikor románok lep?dtek meg azon, hogy ? magyar.
– Hááát, azt hittem egy angol anyanyelv? személyt ajánlott Mr. Gordon.
– Van fordítói vizsgám… Nem egyszer tolmácsoltam is.
– Hallom a beszédeden, hogy nem egy kategória vagy egy átlag bevándorlóval. Öt nyelvet beszélsz? Hm… Nem semmi. Sajnos ez egy kiadó. Itt az „advanced” s?t még a „proficient[8]” is elégtelen ismeret, itt hibátlanul, anyanyelvi szinten kell ismerned az angol nyelvet. Megálltad a helyed, mint tolmács. Az angol nyelvismereted feltehet?en egy magyar kiadóban elégségesek lennének. Ott angolról kellene magyarra fordítanod. A célnyelv az anyanyelv lenne, az angol csak forrásnyelv [9]. Itt a célnyelv az angol, melyet nem anyanyelvi szinten beszéled. Valakinek át kellene néznie a fordításaidat. Dupla munka, dupla költség a kiadónak[10]. Sajnálom.
[1] A humor nagyon kultúrafügg?. Kiskorunkba tanuljuk meg, hogy mi az, amin nevetni kell. Ennek felismeréséhez nem kellett Amerikába utaznom. Szlovéniában, egy kisebbségi konferencián, vegyes társaságban, melyben voltak szlávok, angolok, pakisztániak, s ne soroljam tovább, csak mi erdélyiek nevettünk a székelyes vicceken. Ha nagyító alá esszük a vicceinket, s feltesszük a kérdést, mi ingerel nevetésre minket, és miért, meglep?dve fogjuk tapasztalni, elakadunk a magyarázatban.
[2] Egy Amerikában járt erdélyi egyetemista kalandja.
[3] Számtalanszor tapasztaltam ezt, s nem csak amerikaiakkal…
[4] Vlad Ã?¢epeÃ?Ÿ = Vlad, a karóbahúzó, melléknevét onnan kapta, hogy uralkodása alatt több mint 60000 embert húztak karóba, Havasalföld legvéresebb kez? zsarnoka volt. Róla mintázta Bram Stoker a Dracula gróf alakját. A apja neve, a Vlad Dracul (Vlad a sátán) feltehet?en egy tévedés következménye, a címerében lev? sárkányt hitték egyesek sátánnak. (románul a sárkány = dragon)
[5] Jó napot kívánok!
[6] Viszont látásra!
[7] Sergeant = ?rmester
[8] Az angolban a nyelvismeret szintjei a beginner = kezd? advanced = haladó proficient = jártas. E szintek nem felelnek meg a magyar alapfok-középfok-fels?fok besorolásnak. Már a fels?fokú angol nyelvvizsgával rendelkez? személy is megbukhat az advanced szint követelményein, például a Cambridge angol nyelvvizsgán.
[9] A fordítás a forrásnyelvb?l a célnyelvbe történik.
[10] Amikor cikkeimet beküldtem a Transactional Analysis Journalnak illetve az European Journal of Mental Healthnek, hiába javította át angol tanár ismer?söm, visszadobták. Ekkor más angol tanárhoz fordultam, akinek javítását szintén visszaküldték, végül egy angol anyanyelv? lektor javítása után jelenhettek meg a cikkeim.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
