– Halló! Azonnal kérek segítséget. Veszélyben vagyok.
– Csak nyugalom hölgyem semmi pánik. Mondja el szépen, hol lakik, hogy találunk oda és mi a problémája.
– Kéremszépen tudom, hogy már csak pár óra van hátra az óévből és tudom ilyenkor mindenkinek sok a dolga, de én veszélybe kerültem.
– Asszonyom ne tartson fel minket, lehet, hogy másoknak is szükségük van a segítségünkre. és ha ön itt feltartja a vonalat feleslegesen rabolva a drága időnket értékes percek mehetnek veszendőbe. Mégegyszer megkérném, mondja el mi is a gondja.
– A férjem szolgálatban van ma is. Tudják a közlekedési dolgozóknál nincs semmilyen ünnep. Szolgálat van.
– Hölgyem ugyan az van nálunk is, de végre mondja el, miben segíthetünk.
– Gyereket várok. Kilencedik hónapban, már megkezdődtek a fájások és egyedül vagyok itthon. A férjemet próbáltam elérni, de nem veszi fel a telefonját.
– Rossz számot tetszett hívni! Mi a rendőrség vagyunk, de ne tegye le, azonnal átkapcsolom a mentők központi ügyeletéhez.
– Nem az a gondom, ezt én is tudom, hogy nem magukat kellett volna hívnom, hanem a mentőket, de be vagyok zárva és nincs kulcsom, hogy ajtót nyissak. A férjem bezárta az ajtót és magával vitte a kulcsot. Ezért kértem maguktól is segítséget.
– Mondja a címet hölgyem, és azonnal értesítjük a mentőket is.
– Azok már útban vannak, percek múlva itt is lehetnek.
– Főnök, mit csináljak? – fordult a telefonos a szolgálatvezetőhöz.
– Mesélj, mi a gáz.
– Szülés előtt álló asszonyhoz kellene segítség.
– Kapcsold át a mentőkhöz, mi nem foglalkozunk életre segítéssel. Az a mentők dolga.
– Pont azért kérdezem főnök. A hölgy egyedül van a lakásban, a férje bezárta és magával vitte mind a két kulcsot. Nem tudja beengedni a mentőket, akik már útban vannak.
– Küldje ki a betörési csoportot, azok majd ajtót nyitnak a mentősöknek. Látom ez a mai nap is bolondok háza lesz. Hiába, az év utolsó napja.
– Értettem, főnök!
A mentőknél is hasonló, nem átlagos a forgalom.
– Halló, mentők? Jöjjenek azonnal a Szabadság hídhoz. Egy férfi felmászott a híd tetejére és valószínű nem a kilátásban akar gyönyörködni, hanem le akar majd ugrani.
– Ne haragudjon, mi mit tudunk csinálni? Nem vagyunk hegyi mentők? Majd ha leugrott, akkor hívjon minket.
– Én komolyan beszélek, nem vagyok telefonbetyár. Itt állok többedmagammal a hídfőnél.
– Én elhiszem magának ember, de mondom, nem vagyunk hegyi mentők. Mi nem tudjuk leszedni azt az embert onnét. Meg kell várják, amíg lejön magától vagy leugrik. Ha már leugrott, akkor szóljanak akkor megyünk.
– Akkor már minek? Ebben a jeges időben, a jeges vízben azonnal meghal. Arra minek jönnének ki?
– Magának igaza van, de mondtam, nem a mi hatáskörünk. Átkapcsolom a rendőrség központi ügyeletéhez, talán nekik van jobb tippjük is.
– Rendőrség? Kérem szépen, itt állunk a Szabadság hídnál. Egy férfi felmászott a híd tetejére. Biztosan nem a városképet akarja nézni. Jöjjenek azonnal.
– Elnézést, mi nem vagyunk erre illetékesek. Mi őrzünk és védünk. Átkapcsolom a tűzoltósághoz, ők foglalkoznak az ilyen ügyekkel.
– Tűzoltóság, központi ügyelet.
– Jó napot kívánok! Segítséget kérnék. A Szabadság híd tetején egy férfi…
– Próbálják valahogy szóval tartani, amíg megérkezünk.
– Ma teljes káosz van megint. Karácsonyfa tűz az még valahogy mindennapos ilyenkor, de miért pont az év utolsó napján akar valaki látványosan öngyilkos lenni, azt nem értem.
– Ne törődj vele, add le a riasztást a négyes csoportnak.
– Négyes készenléti csoport.
– Azonnal vonuljatok ki a Szabadság hídhoz. Egy férfi felmászott, őt kellene leszedni, ha lehet, még élve.
– Indulunk azonnal.
– Nyugalom asszonyom, már itt vagyunk, jöttünk segíteni. De ha volna szíves beengedni minket, mert nem tudunk még szellemek módjára közlekedni. Ezt a modern technikát még nem oktatták ki nekünk.
– Már értesítettem a rendőrséget is. Be vagyok zárva, a férjem magával vitte mind a két kulcsot.
Közben a rendőrség is megérkezett.
– BUÉK. Mi a helyzet?
– Ne kérdezze. Ki kellene nyitni az ajtót először is, utána majd kiderül. Egy szülni készülő asszony van odabent.
– De féltékeny férje van. Még ilyen esetben is bezárja? Kikapós menyecske lehet.
– Jóember lehet, hogy magának jó a kedve, hisz az év utolsó napja van és pár óra az Újév, de cselekedjenek is, mert minden perc drága.
– Jó–jó értem én. Most nekem kell a betörőnek lenni, és nem fordítva. Na lássuk csak. Négyoldalon záró biztonsági zár. Nem egyszerű, de mindjárt nyitva lesz.
Szerszámokat szedett elő a nagy kofferjából, és pár perc múlva már nyílt is az ajtó.
– Asszonyom, ne ijedezzen, most már minden rendben van. Én csak a technikus vagyok, aki ajtót nyitott.
Nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a várakozó mentők már be is robbantak a lakásba és azonnal munkához láttak.
– Nem kísérletezhetünk vele. Itt kell levezetni a szülést.
– És velem mi lesz? – tette fel a kérdést a technikusból betörővé avanzsált technikus.
– Hogyhogy mi lesz? Menjen a dolgára ember, itt magára már nincs többet szükség.
– És ki zárja majd vissza az ajtót, nem véletlenül lett bezárva az asszonyka.
– Ne jópofáskodjon, menjen a dolgára. A többit majd mi intézzük.
A hídnál már hatalmas csoport verődött össze. A fiatal férfi nem zavartatta magát ott fenn. Leült, és lábát lóbálva nézte az alatta hömpölygő jeges folyót. Párszor le–lenézett a tömegre, de nem tudta magát rászánni a „saltó mortaléra”.
– Hall engem maga ott fent? Ne csináljon semmit. Azonnal felmegyünk lehozni magát. Maradjon ülve.
A férfi lenézett, és mint aki meggondolta magát, felállt.
– Mondtam magának, maradjon ülve. Ha leugrik, csak nekünk csinál nagyobb és több feladatot. Még megfázik abban a jeges vízben. Itt nem mély, ebbe nem fog belefulladni, ahogy tervezte. Ki fogjuk húzni és a mentők is rövidesen itt lesznek. Hallgasson rám. Nem muszáj pont ma, az év utolsó napján ilyet csinálni. Legyen kicsit optimista. Az új évben minden megváltozhat, és jóra fordulhat.
Eközben a tűzoltókocsiból engedték kifelé a létrát és már két tűzoltó is felfelé kezdett kapaszkodni. A férfi csak állt, bambán figyelve az eseményeket. Mikor felértek a tűzoltók, minden ellenkezés nélkül hagyta magát bebugyolálni a pokrócba és levinni. Miután leértek a tömeg tapsviharral fogadta őket. A férfi, mint az artista a sikeres mutatvány után meghajolt. A mentősök ezután betuszkolták az ott várakozó mentőkocsiba.
– Remélem, hagynak most tíz percet nekünk. Ennyi van még hátra ebből az évből. Legalább koccinthassunk a váltással.
– Mi volt meséljetek! – lépett be a váltás parancsnoka.
– A szülő nőn kívül, akire a férje rázárta az ajtót és a technikusnak kellett ajtót nyitnia, pár családi perpatvar elsimítása meg néhány randalírozó. Ennyi volt eddig.
– Szóval relatív nyugalmatok volt. Akkor BUÉK, és átvesszük a nehéz nap éjszakája szolgálatot.
– Boldog új évet! A feleségemet keresem. Még a múlt évben hozták be szülni. Én most fejeztem be a szolgálatot.
– Boldog új évet magának is. Kisfia született, gratulálok. De legközelebb, ha lehet, ne vigye magával mind a két lakáskulcsot.
Most az angyalok nem néztek félre. Időben tudtak cselekedni.
