… mintha minden csak relatív lenne…*
Lassan lépkedek szitáló ködben,
a talpam tapos kemény kövekre,
és hideg szél suttogja fülembe,
hogy rossz utak mellé szegődtem.
Meleg ablakok mosolyognak rám,
lúdbőrös vizek mellett haladok,
viszek magammal néhány darabot
az elveszett illúziók falán.
Mint akit körbeövez karám,
töpörödötté lett a világ,
besüllyedt a távlat szemembe,
s úgy járok a sors fél-oldalán
mintha minden csak relatív lenne,
s illúziókat szülne, temetne.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.04. @ 06:39 :: Bonifert Ádám