Bonifert Ádám : Illúziók fala

… mintha minden csak relatív lenne…*

 

 

 

Lassan lépkedek szitáló ködben,

a talpam tapos kemény kövekre,

és hideg szél suttogja fülembe,

hogy rossz utak mellé szegődtem.

 

Meleg ablakok mosolyognak rám,

lúdbőrös vizek mellett haladok,

viszek magammal néhány darabot

az elveszett illúziók falán.

 

Mint akit körbeövez karám,

töpörödötté lett a világ,

besüllyedt a távlat szemembe,

 

s úgy járok a sors fél-oldalán

mintha minden csak relatív lenne,

s illúziókat szülne, temetne.

Legutóbbi módosítás: 2010.12.04. @ 06:39 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.