Böröczki Mihály - Mityka : A fenyő halála

2010.12.21. Böröczki Mihály - Mityka Vers 10
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Fenyőág, tégy csodát!

Nézd a kék messzeség

zúzmarát szór ma rád.

 

Tűlevél, fúj a szél,

törzsedet sebzi meg

fejsze-hűs, kék acél.

 

Zöld a tél és fehér,

dúlt havon annyi nyom

– fáj a szél tűlevél.

 

Hó madár hóra száll,

friss havon, semmi nyom.

Csönd a táj. Béke jár.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.21. @ 09:49 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.