Böröczki Mihály - Mityka : Csontropogós

2010.12.31. Böröczki Mihály - Mityka Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Szél csikorog,

tört hó ropog,

reccsen a jég,

úgy hízna még,

kék tél ragyog,

s belévacog,

tombol a fagy,

vad ökle nagy,

sikong a táj,

jó lelke fáj,

s csontéjszakát

reccsen a láb.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.31. @ 09:56 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.