Böröczki Mihály - Mityka : Vándorút

Az út végén igazság van,

azon jártam porban, sárban,

volt olyan is, mint a zöld rét,

olyan is, hogy kikövezték,

de a batyut mindig toldtam,

abban vittem, aki voltam,

ha fáradtam, bár vigasztalt

néhány méteren az aszfalt,

fájtam, mint a jó a rosszban,

s rögvest visszakanyarodtam,

erősödtem églő kékből,

dűlőutak melegéből,

szurkáltak a buckák, élek,

örülték, hogy velük élek,

s rágcsáltam, ha kedvem támadt

fogam között a fűszálat,

testem-lelkem sose nyűtték,

más volt az a keserűség,

mégsem értem többször célba,

mint ahányszor tévednék ma.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.