Az út végén igazság van,
azon jártam porban, sárban,
volt olyan is, mint a zöld rét,
olyan is, hogy kikövezték,
de a batyut mindig toldtam,
abban vittem, aki voltam,
ha fáradtam, bár vigasztalt
néhány méteren az aszfalt,
fájtam, mint a jó a rosszban,
s rögvest visszakanyarodtam,
erősödtem églő kékből,
dűlőutak melegéből,
szurkáltak a buckák, élek,
örülték, hogy velük élek,
s rágcsáltam, ha kedvem támadt
fogam között a fűszálat,
testem-lelkem sose nyűtték,
más volt az a keserűség,
mégsem értem többször célba,
mint ahányszor tévednék ma.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Böröczki Mihály - Mityka
