Nagy élménye lehetett a résztvev?knek, amikor egy csupa rajongókból álló egyházi csoport házi gyülekezeti versenyt rendezett, hogy megismerjék a közösség leggyorsabb adakozóját.
A megmérettetés igen magas színvonalúan alakult, noha elmaradt a verseny el?tti csapater?sít? tréning.
Több templomi élsportoló doppingolással próbálkozott, ilyen-olyan teljesítményfokozó adalékokkal, de nem nyert, mivel hiányzott az adakozásból a jókedv, és megszokásból adakoztak csupán, amiben nem volt benne a lélek, mit mindenki azonnal felismert.
A küzdelmet végül is egy átlagember nyerte meg, ki odaadta önmagát, megbotolván ugyanis belezuhant a hatalmas perselybe, ahonnan nem kis meglepetésére gy?ztesként mászhatott ki, a hív?k nagy megelégedésére.
A Nap már elégedetten végéhez közeledett, és nyugovóra készült.
Vérvörös koronáját látván egyik rajongója azt hitte, hogy valaki hátba szúrta a Napot, és bejelentést tett gyilkossági kísérlet gyanújával a Nap vélt gyilkosa ellen a rend?rség rendkívüli halálesetek osztályán.
A sebtében kiküldött nyomozók azonban már nem találtak nyomokat, és hiába is ütötték /gumi/botokkal annak feltételezett helyét – az égboltozaton.
Ha megvallhatom, magam is rajongód vagyok, mint aki mindig csak emberekhez ragaszkodott.
Elnézlek hosszan, hogy mily titkokat is hordozhatsz?
Meg annyiszor lehúztak és kifosztottak, de hitedben soha meg nem ingathattak.
Nem vársz sohasem dicséretet, s elég néked egy zsoltár is, ha b?nbánati az.
Irántad való rajongásom azonban nem jár egyértelm?en felh?tlen örömmel.
Van ugyanis, hogy kiizzadva ébredek meg álmomból – s az álomkép igencsak elgondolkodtat, mivelhogy álmomban megjelent nálad egy Rothschild -, és Te egyáltalán nem estél kétségbe.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.04. @ 07:53 :: Bősze Emil Miklós
