Szokatlan dolgokról hall csupán az ember.
Egy újságíró például azon csalódásának adott hangot, hogy embereket állított meg egy túlzsúfolt bevásárlóközpontban —, de az általa felvetett kérdésre csak a vállukat vonogatták az egyének, anélkül, hogy kérdését megválaszolták volna.
A kérdés maga pedig rém egyszerűen hangzott. — Mi a különbség az érdem nélküli kegyelem, és a kegyelem nélküli érdem között?
Az események viharai azonban téged sem kímélnek, amiből rögtön akár arra is következtethetnék, hogy Te sem kíméled az események viharait.
Emlékszem még — és sohasem felejtem el jogos felháborodásodat —, amikor Farkas Piroska barátnődet nem vették fel erdőmérnöki szakra, s elutasítását avval indokolták, hogy nem járt még erdőben —, így nem ismerheti az erdő sűrűjét sem — meg, hogy a nagymamája tömbházban lakik…
Már semmin sem csodálkozom, s felőlem a Fővárosi Állatkert elefántja akár porcelánboltot is nyithat — csak ne legyen sohase hiánya —, ugyanakkor ideje lenne már, hogy az események végre saját útjukon haladjanak —, és nem arra amerre akarnak.
Volt egy nagyon jó sztorim, mit még nem írtam meg —, ám ennek vázlatát most szívesen megosztanám Kedves Olvasómmal, amennyiben itt van még — és igényt tart rá/m/.
A történet pedig úgy kezdődik, hogy Farkas Piroska porcelánműtárgyakat vásárol, és pontosan a Budapesti Állatkertben — az elefánt porcelánboltjában —, ahová betér egy újságíró és megkérdezi tőle, hogy — kisasszony kedves, mi a különbség ön szerint az érdem nélküli kegyelem, és a kegyelem nélküli érdem között /ő/ —, de Piroska csupán a vállát vonogatta.
Ha nem ezt tette volna, úgy a magam története is biztosan tovább eltart, s a csalódott újságíró meg nem ment volna el keserűségében felvételizni — s most kérem, nehogy meglepődjön senki sem /!/ —, de éppen erdőmérnökire.
Budapest – 2010. dec. 12.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.16. @ 11:53 :: Bősze Emil Miklós