Itt most hó hull… a táj fehér,
meghitt karácsony-este kél.
Hólepel nyomán csend honol,
kondul egy harang valahol.
Hangja száll tanyán, városon,
körünkbe áhítat oson.
A szív meleg, az este h?s,
gyermekünk arca, nyílt, der?s.
Ajkain csendül ének szó:
„Hópille száll, egymillió…”
?t nézve, látom múltamat,
mit felidéz a pillanat,
– Szüleim itt fogják kezem –
Köszönöm! Édes Istenem.
Szívem csordultig van tele,
feltölt az Úr szeretete.
Varázslat suhan, angyal jár,
gyermeket öröm várja már:
Ajándék! Minékünk e szent-
este, együtt, csodát jelent.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.14. @ 13:51 :: Cseri János
