Az ablakokon jégvirág hegek,
fagyott a munkások kabátja.
Amit elvégeztek, felejt?dik.
– mint a gond – Mennek nemsokára.
Asszonyaik csendesek, jók.
– ami vállukon, velük viszem –
Fáradtak, de tekintetük fénylik,
pedig a holnap ugyanilyen.
Mosolyuk tiszta, de nehéz,
mint egy fáradt trombitaszólam.
Ha sírnának, velük sírnék, pedig
?k semmit se tudnak rólam.