Szilveszter 2008
Fényfolyós ablakon ujjaink szánkóztak rajban,
a szoba bélésében cigi füst,
két buborékpezsgés koccan.
Éppen ültünk a mámoros csúcson
mikor halkan súgta, most minden jól van. –
Ha csak test is vagyok, bennem te lakod be lelkem,
te vagy az édesség számban, te a világ, amit így képzeltem.
Megborzongtam, minden szavát megértettem. Átöleltem.
Kerek szemed örvénye csábít,
barna bolygója rám vigyáz itt,
ha nyelveddel megsepred szájrúzsos párnádat,
csak azt kívánom, álmodd belém vágyaidat!
Szeme kincse láttam, mosolyra n?tt,
hozzám bújt, majd lágy ajkával rám köszönt.
Nyirkos meleg barlangja méhébe rejtett,
majd nyelve hegyével valamit írni kezdett,
azt írta; belélegzett.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.31. @ 12:41 :: Csonka János