Niobé Thébai királyné volt, akinek legszebbek voltak gyermekei a halandó asszonyok között, de b?nh?dnie
kellett, mert elbizakodottságában az istenn?vel akarta felvenni a versenyt.
kellett, mert elbizakodottságában az istenn?vel akarta felvenni a versenyt.
G?gös Thébai asszony,
hangtalan szikla a bércen.
Reményed Létó oltárán
babérfa csontjába n?tt,
lettél szoborba vésett szégyen.
Hideg ketrecbe zárva
semmibe ölelt az árnyék.
Összetört büszke hangod,
s az ég piszkos tükréb?l
arcodba nézett a szándék.
Csak a szél zúg rekviemet
sikítva szemed üregén.
Hét fiad büszke szálfán
hiába tartotta az eget,
h?sök a hallgatás szekerén.
Hét lányod sebzett melleden
csendre hajtotta fejét.
A bel?led kiszakadt
g?gös, tékozló hajnal
megölte gy?zelmed erejét.
Mindörökre magányba
öntött a kövekbe metszett bánat.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.19. @ 16:45 :: csontos marta