Czirják Jolán : Költ?i kérdés

2010.12.02. Czirják Jolán Vers 11
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Gondolatban én most is ott vagyok veled,
s te még csak észre sem veszed.
Úgy ölellek át, mint a csalfa képzelet –
lefejtve majd – alélt kezet.
Bennem él a múlt, ég a vágy, mi nem csitul,
de pernye az, mi egyre hull.
Elfeledni, mondd, hogy’ lehetne végre
azt, hogy életem telére
lángoló Napod hozott
csodás tavaszt?!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.02. @ 11:57 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"