(Régebbi versem, mostanában került el?…)
Kakasok riasztása harsog,
fellegek kertjén áttör? t?zliliomok
csönd-néma sziklák mögé ?zik,
a csillagpáncélokból vérz? éjszakát.
Gy?lölet láng-lobogóiból
tépd ki arcod, sebek h?ségéhez
szeg?dött világ!
Id?nk: holtak kiáltássá némult
vallatása, emlékezetünkre szegezett
csont-ujjaik jajjá csikordulása,
bizalmunk mez?in
borzongó kalászok éneke sír.
Megbánás csipkebokra lángol
szemeinkben, eget gyalázó
felh?árnyékban suhogó
Örök Álom Angyal:
bánata keresztjén
hárommilliárd árvaságunk!
Legutóbbi módosítás: 2010.12.30. @ 07:01 :: dudás sándor
