Sápadt fényekkel csal a betonútra,
zúzmarával simítva b?römre tükörképét.
Izmaim melegén cseppen le olvadón,
kásás talajba hull ma minden gondolat.
Szell?vel kúszik nyakamba az ördögi kuncogás,
jeges ezüstjével hasogat porcelán álmokat,
szilánkjai csilingel? táncát
elnyomja a doboló cip?roppanás.
Függönycsend mögött feny?dísz csattan,
arcom tükrén át pocsolyában villan
a hamis öröm hangulat.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.30. @ 19:06 :: Fischer Krisztina