Horváth István : SZEMÜVEG NÉLKÜL

2010.12.21. Horváth István Vers 29
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

itt kékül

ott sajog a

ránk ráncosodott

hétköznapok valósága

még reszket a tétova kéz

hogy legyen minden

precíz és elvágólag

majd félbemarad a mozdulat

hogy az ember

milyen nehezen békül

kicselezve

az idő szigorát

mosolyt csalsz arcomra

– ma ünnep van –

ugye

elég

ha ma

szemüveg nélkül

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.21. @ 12:08 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.