Horváth Melinda : Hozzád

mély- magamban érintésed hordozom

csak előhívod- mint negatívról a fénykép

az érzés úgy válik valóra -vágyam belőled merít

míg bennem elmerülsz

eggyé forraszt

kiolvaszt

megkötöz

eloldoz

ringat

és csitít

de egyre éhesebb mi bennem rád várt míg

magként egyedül hordoztam

(l)epedőn szép érintéseink

hívsz és elengedsz

hívlak elengedlek

és hívsz és nem enged el a pillanat

amikor belőlem

belőled már nincs visszaút

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.27. @ 18:28 :: Horváth Melinda
Szerző Horváth Melinda 0 Írás
nem itt lakom, ide csak hazavárlak, megtanult érintésekből a legigazibbal börtönöm, templomom ugyanaz a csend csontüregeimbe néha ólmot önt az est ilyenkor én is hazavágyom mindenség karján a biztos semmibe