Belém szakadt sóhaj,
lábam csontig vásott.
lábam csontig vásott.
Már megdermedt
kezemben a kötél.
Nem jöttél.
Fehér világ halott,
csillag is alig.
Ajkamra fagyott
a Hold jeges csókja.
Belém szakadt sóhaj,
lábam csontig vásott.
Vártalak Apa!
Fákon üveggyöngyök,
arcod, arcod… ringtak.
Mégsem bírtam,
szemem eltakartam.
Pedig hogy vártalak.
Tejúton lábnyomok hívtak,
karmos szél havat kavart.
Hiába futottam,
mindent betakart.
Mégis vártalak.
Csörömpölt az óra,
elröppent egy sóhaj.
Nem várlak többé,
kezemben sincs kötél.
Akkor is látlak Apa!
Legutóbbi módosítás: 2010.12.14. @ 13:26 :: Jampa drolma