füstfotelban gubbaszt, feny?ág
hozzáér, n? már biztos rég.
zakója zsebe leszakadt,
ha megölte volna, a francba
indul, talán egy család
eszébe jut. anya, a kutya, apa,
gyerek, ház, h?t?, hamutál,
a tévé, tönkrement
órák, ünnepek. mögötte latyak,
zoknija nedves, tolja a napot tovább.
bicikli kormányán pótbels? leng,
a sötétben megy
a férfi, elfordul az utca,
a dózsa szálló életveszély,
mondták a podmaniczky n?i marad,
ott van hely, karácsony akár
lehet, nedves barlang.
———————————————–
Kedves Szerz?, nekem valami hibádzott ebb?l a versb?l, kérdeztem szerkeszt?társaimat, akik ugyanígy éreztek. Summázásképp a következ?ket írtam nekik:
“Marianna különleges. Kivéve, ha az akar lenni. Úgy érzem, most az akart lenni. Nem a hangulat hozta ?t, ? akarta hozni a hangulatot.”
Gondold még át ezt a verset.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.28. @ 17:45 :: Inaktív