Kereslek, kutatlak.
Rezdül? pilláid közé
fészkel? remény,
hontalan pillantásom.
Tétova körforgalom
talán, sehová vezet
egy sehol sincs úton,
lassan lüktet?, feledett
vágyaim kusza erezete.
Nem tolakodón, néha
visszanéz kíváncsiságod.
Félénken nekirugaszkodó,
pislákoló csillagok
fényénél is tisztább,
magadnál tartott tekintet
tükrében kérdezel
féltett magadtól.
Látom te sem tudod.
Hát akkor így múlik,
ahogyan a percek.
Szétolvad a széllel,
repked? hóesésben.
Meghúzódó, elveszett
tévedés volt talán,
mégis sokáig dédelgetem.
Te is elviszel magaddal,
én is meg?rizlek.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.27. @ 16:33 :: Janecskó Györgyi