Szívetekben ott volt az alázat.
Én még emlékszem rátok.
Most hol vagytok ti régi ifjak,
kik hoztátok s raktátok a köveket,
dacolva id?vel daloltátok ütemre,
hogy a munka nemes,
s feküdtetek le gy?ztesen,
készülve minden jóra és rosszra,
vállaltátok sorsotokat azt, hogy
emberek vagytok.
Becsülettel, igaz szóval.
