Csak azt érzem most, amit, aki lát, az lát, ez itt egy darabka lélekszerenád. Mindig hittem valamiben, ha másban nem is – valakiben, de minden hitem, ahogy jött, úgy ment; most megtaláltam, amiről azt hittem – nincsen. Mintha elrabolták volna az összes kincsemet s mellé meleg ruháimat is. Csupaszon szaladtam bocsánatért, attól félve, hogy a végén még az is elveszik. Hideg volt akkor, fogvacogtató, amolyan „Engedd kutyádat a házba!” típusú. Tenyeremb?l lelógó jégcsapoknak tűntek ujjaim, még a kiengedésüktől is féltem, mert úgy hittem, azok majd cseppfolyóssá válnak, és én cseppekben hagyom el e mára melegséggel töltött testemnek részeit. Csak mentem az úton leszegett fejjel, nem figyelve azokra, akik mellettem elhaladtak. Nem vettem észre, hogy jégcsapjaimat kesztyű fedi, míg mások ujjai közvetlenül markolják a mínuszok szelét.
Az én utam rövid volt – tudtam ezt, mégis minden lépésemet úgy éltem meg akkor, mintha már magam is jégtömbbé váltam volna és a nadrágom lábamhoz simulásának hangját is koccanásnak véltem. Gyűlöltem a hideget, gyűlöltem önmagam, amiért olyan fázós voltam és gyűlöltem mindenkit magam körül, aki melegével nem halmozta el testemet. Ezer másodperc sem telt el addig, míg a melegre értem, de százezer kérdés fogalmazódott meg a fejemben.
Később találkoztam valakivel, akitől válaszokat vártam kérdéseimre, de nem volt alkalmam arra, hogy azokat neki szegezzem. Kiábrándítónak tartottam helyzetem, amiért olyasvalakitől vártam válaszokat, akivel azelőtt még soha ezen életemben nem találkoztam. Csak ültem egy fotelben és próbáltam figyelni rá. Nagyon nehéz volt – bevallhatom. Amikor az embernek kérdései vannak, azonnali konkrét válaszokat vár. Egyszerűen nem tudja elterelni a figyelmét azokról. Aztán egyszer csak magamra szóltam; Hallgass és figyelj! Ettől a perctől kezdve az első hallásra botorságnak tűnő mondatok és értelmetlennek vélt történetek főszereplőjévé váltam. Ezer pillanat sem múlott el, és én mind a százezer kérdésemre választ kaptam. Hát persze, hogy fáztam azelőtt, ha az engem körülvevő fűtőtestek egyikét sem pakoltam tele őszinte szeretettel.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.15. @ 17:31 :: Kőmüves Klára
