Kósa Márta : Alkony



Nézd csak
a tél mindent
fehérre festett
hiába
szitálja rá
szürkeségét
az alkonyat
halottnak t?n?
jeges világban
veled
együtt látom
a földre hulló
ezüstös árnyakat

 

már t?nnek el
mind
mind
egyre messzebb
elhalkulnak a sóhajok
te ott
én t?led
messze
messze
mégis
egy ablakon át
látjuk
a sötétben
felfényl?
legels? csillagot.

Legutóbbi módosítás: 2010.12.21. @ 11:43 :: Kósa Márta
Szerző Kósa Márta 33 Írás
http://partfal.blogspot.com/ Szabad szemmel akarom látni e világot, szemembe néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot, nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!