Semmi szélén lógatom a lábam
nem tudomok között ingatom fejem
hogy volt
hogy van
és
hogyan lesz egyszer
most még a csend is
oly reménytelen
nézz tükörbe
elmúlnak az évek
egy tánc
csak egy
utolsó amire vágysz
zene szóljon
a karmester messze
odafent
víg nótát dúdoljon
neked és nekem
míg karod tart
a kés? esti fényben
nyugodjon el
kalimpáló
verdes? szívem.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.31. @ 19:49 :: Kósa Márta
