Már mindent
szétégettek az évek
minden elfakult
és semmivé lett
néha arra ébredek
csak álom volt
csalóka képzelet
s nem tudjuk újra festeni
a megfakult képeket
aztán rám rohan
egy ?rült pillanat
semmit sem akarok
csupán a hangodat
a percet
mely hangoddal jön
és ?rületbe kerget
széttépnék
minden
fekete
bet?kkel
írott
papírlapot
hisz milliószor
sirattam
el
az elveszett
tegnapot
halk
lélegzeted
sóhajod
az éteren át
életbe táncoltat
minden mondatod
forog a világ
bennem
új
és
új
ének fakad
minden veszni látszik
de a
hangod
örökre
megmarad..
Legutóbbi módosítás: 2010.12.20. @ 17:01 :: Kósa Márta
