A szó ahogyan buggyan
ott vagyok
duzzadó ajkaidban
szemed ahogyan villan
osztozom temetett
titkaidban
kezed ahogyan
megremeg
álmodban magadhoz
húzod
vágyakból épített
könnyekkel szépített
elhagyott testemet
aztán a sejtek
süketen
némán
egymásnak jelelve
könyörögnek
zokognak
esdekelve
összeölelik a tested
lökik a vért
a szétfutó erekbe
agyadban formált
dermed? holnapok
helyett
hiába kérik
hiába sírják
szempillád alá
hiába írják
hogy szeress
elmédben ott lapul
a félelem
eltaszít
mindent
mindent
kivet a
hétköznapok
súlyától feszül? magány
a halálba merül?
élet fogolyként
sz?kül? értelem
Legutóbbi módosítás: 2010.12.19. @ 14:29 :: Kósa Márta