Még mindig
látom
arcodat
a bels?
hatalmas
vetít?vásznon,
minden dal,
minden
félre csúszott
szólam
rólad szól,
neked kiált,
zokogja:
hol van?
Nem szerelem
már
és nem utolsó vérig.
…szürkére kopott
falak között
keresem
a régi,
régi
régit.
A dal
szívemben
most is
ott remeg,
és
ott remeg
a dédelgetett
mámor,
hogy mennyire
szerettél.
Egy ?s sikoly
gyötör,
fázom,
minden
megdermedt
sejtemnek
hiányzol.
Elküldtél,
el…
és
én is
életemb?l
fagyos homályba
örökre
szám?ztetek.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Kósa Márta
