Tegnap még est el?tt
kinéztem a szürkül? ablakon
a Dunát habos ködfelh? fedezte
tejszínhab felh? az alkonyon
bámultam csak csodára éhesen
már minden furcsán
és édesen nyugodni készült
csendesen.
Tegnap
tudod
amikor kinéztem
arra a bizonyos
tejszín felh?re láttam
édes varázslat volt
mint csókod íze a számban.
Megigézett a ritka pillanat
ég és föld csupa ragyogás
csak a Duna hömpölygött
csendesen
gomolygó köd leple alatt.
Puha volt
csoda fehér
álltam
némán
moccanás nélkül
méz
hab
harang
b?völet
kora téli
délutáni fények
émelyít?
nehéz ízek
és illatok.
Mért látom még mindig
a Te szemeddel
a télben
tavaszt játszó
szikrázó fényben fázó
ártatlan alkonyatot?
Legutóbbi módosítás: 2010.12.14. @ 17:46 :: Kósa Márta